Ymmu M’Kurza sírkomplexuma

Khosurában lebzseltem jó ideje. Több csapattal is jártam a vidéket kincsek és jó fizetségek után koslatva, de valahogy sosem jött össze a nagy dobás. Vagy túl korán hullottak el társaim, vagy a zsákmányolt kincs nem tartott pár hétnél tovább. Így pont kapóra jött, mikor néhány magamfajtával mulatozva egy ideges hivatalnok lépett az asztalunkhoz, és üzletet kínált. Birtokába került két, információkkal kommentált térképrészlet a város alatt húzódó járatokról és tárnákról. Sokat hallottunk már az „alsóvárosról”, ahol rengeteg furcsaságba lehet beleszaladni, de a kalandozók többsége Ymmu M’Kurza sírkomplexumának kifosztása miatt keresi fel ezt a barátságtalan helyet. Gyorsan számot vetettünk és közös befektetésként megvásároltuk a térképeket:

Társaimat futólag már ismertem, hasonlóan semmirekellő haszonlesők mint én.

Orkogus a barbár, aki hatalmas kétkezes csatabárdjával és rongyos bőrvértjével impozáns látvány, csak ágyékkötője rontja kicsit az összképet.
Negoro a rossz arcú etúniai tengerész aki nem sokat beszél, inkább a tettek embere.
Targus a kapzsi varázsló, akinek excentrikus kalapján nem keveset röhögtünk, bár – mint később kiderült – meglepően sok arany fért alá.
Rufus a Kos, aki nevéhez hűen kezeli a konfliktusokat és hatalmas erejéről már pletykák terjengnek a környéken.
Subotai az ügyes tolvaj, aki soha nem unatkozott mert tolvajokra mindig nagy szükség van az ismeretlen járatokba ereszkedő kalandoroknak.
Valamint én, Gadrik a Látó. Ezerszemű Kang hű harcos papja és a homályos jövendölések nagy mestere.

Szóval ez a válogatott társaság szándékozott könnyíteni Ymmu M’Kurza kincsein, nehogy valami alkalmatlan csürhe kaparintsa meg a mesés vagyont.

Még aznap este áttanulmányoztuk a térképet, és gyors tervet kovácsoltunk. Napfelkelte előtt akartunk indulni, hogy az éj leple alatt észrevétlenül lejussunk az alsóvárosba. A térképen lévő utalásokból a hajcsár szobrát ismertük egyedül, így arra indultunk. Az elhagyatott téren, ahol beugrókban voltak ép és megrongált szobrok, hamar megtaláltuk a hajcsár szobrát. A kis beugró melletti szobor tövében egy rongyos gyerek aludt. Én őrködtem, amíg a többiek kinyitották a szobor mögötti titkos ajtót. Mivel egy lélek sem járt a környéken, megnéztem a kölyköt, aki már csak színlelte az alvást. Jól el is kaptam és némi információt próbáltam kihúzni belőle. Mivel elszólta magát, hogy már járt az alsóvárosban, magammal vittem a hónom alatt. Szép lassan leereszkedtünk a sötét járatba, majd némi bóklászás után egy elágazásnál újra a térképhez fordultunk. Orkogus és Targus megnéztek egy folyosót, ahol egy öregember szobrát találták, aki éppen alamizsnára nyújtotta kezét. A barbár babonásan beleszórt néhány pénzérmét a szobor kezébe, amit a varázsló gondolkodás nélkül kiszedett. Rövid szóváltásba keveredtek átokról, meg végzetről, majd inkább visszajöttek. Mi addig „beszélgettünk” a kölyökkel, akiről kiderült, hogy Kefár.nak hívják, és a térképünkön is szerepel a neve. Valamint totál meg volt rémülve, hogy ha nagyapja elkapja idelent nagyon ellátja a baját. Konkrétumot nem tudtunk kiszedni belőle, mert zavarodottan viselkedett. Továbbhaladtunk dél felé, ahol egy nedvesebb teremben egy vasrács állta utunkat, ami mellett olajos amfórák álltak. A rács után egy meredek járat haladt lefelé. Subotai kinyitotta a rácsot, és magához vett egy amfóra olajat is. A falakon lévő festményektől kisebb sokkot kapott Kefár, és annyit motyogott, hogy egy korábbi csapat ezen a járaton meghalt. Elszökni is megpróbált, de résen voltam. Leereszkedtünk a síkos folyosón, aminek a végén egy hatalmas szakadék tátongott. Tüzetesebb vizsgálat után kiderült, hogy ez egy kút, aminek rácsozott tetejét is láttuk felettünk, lefelé viszont jó harminc méter mély volt. Subotai bevállalta, hogy kötélen leeresztve felderítse a kút alját. Az összes kötelünkre szükség volt, de végül a tolvaj lejutott. Alattunk egy széles tó terült el, aminek partján egy piramis állt, lépcsőjén egy öregember citerázott. Az öregembert Kefár öregapjaként azonosítottuk, így Targus is bevállalta, hogy varázslatos korongon leereszkedve beszél vele. Subotai is vele tartott. Orkogus biztosított minket, hogy nem lehet baj, mert akkor előveszi villámló botját. Ezen jót röhögtünk, de természetesen nem vettük komolyan. Fentről hallgatózva eléggé félresikerültnek hangzott a tárgyalás, mert az öreg valami forró gáz felhővé alakult és majdnem kivégezte két társunkat. Végül Subotai felajánlotta családja mágikus könyvét, ha átenged minket. Az öreg belement ebbe, így egyesével leereszkedtünk a kúton, Targus repülő korongja meg átvitt minket a partra. Negoro jött utoljára, aki egy csúszó csomóval igyekezett megmenteni kötelünket, ám valamit elnézett, mert hangos csobbanással a vízben landolt. Az öreg káromkodott egyet, és Negorora rávetette magát valami vízi szörny. Mi is akcióba léptünk. Rufus felrohant a piramisra, az öreg otthagyott citerájáért, Subotai pedig a mellette lévő tálkáért, amiben lapos kövek voltak. A tolvaj felszólította az öreget, hogy csitítsa le a vízi szörnyet, vagy bedobja a tóba a köveket. Erre eléggé pánikba esett a lebegő tűzfelhő és biztosított minket, hogy mind meghalunk. Ekkor Subotai bedobta a tóba az összes követ.

Az öreg támadásba lendült. Először egy forró tűzgömböt idézett, majd egy tűzfalat, miközben a szörny Negorot marcangolta majdnem halálra. Rufus futásnak eredt a barlangból kivezető lépcső felé kezében az öreg citerájával. Subotai és én menedéket kerestünk a piramis másik oldalán, Targus pedig semlegesítette a lángoló gömböt. Orkogus viszont elővette villámló botját, és durván odapörkölt az öregnek. Mindnyájan meglepődtünk, de azért az öregnek volt a legfájdalmasabb tapasztalat. Mondhatni fejvesztett menekülésbe kezdtünk. Negoro is kiért a partra, és komoly mennyiségű gyógyital elfogyasztása után meghúzódott. Rufus és én elértük a lépcsőt, ahol a harcos hirtelen ötlettől vezérelve nekiállt játszani a hangszeren. Eleinte elég jól sikerült, mert a tóból előmászó nyolcfejű hidra elálmosodott, de később valamit nagyon benézett, mert a hangszerből feltörő disszonáns hangoktól még az én hátamon is felállt a szőr. A hidra meg egyenesen megőrült, és teljes rohamra indult a harcos felé, átgázolva a tűzfalon. Ezt a pillanatot használta ki Subotai, aki a tűzfalban álló hidrára dobta a korábban zsákmányolt olajos edényt, aminek egy szép tűzijáték lett az eredménye. Még ez sem állította meg a megvadult állatot, aki rohant tovább. Orkogus a parton maradt, és újra célzásra emelte villámló botját, amiből valami elementális erejű sugár tört elő, és szétpukkanó szikraesővé változtatta az öreget, aki valójában egy Ifrit volt, a tűz elemi síkjának mágikus lénye. Kezdtek jóra fordulni a dolgok, így kollektíven nekiestünk a hidrának. Viszonylag jól megúsztuk, bár Rufus élete egy hajszálon múlt, mikor ez egyik fej majdnem teljesen bekebelezte, még a harcos pikkelyvértje is totálkáros lett. Végül a hidra is beadta a kulcsot. Magunk is meglepődtünk hihetetlen szerencsénken, de még rengeteg zsákmányt kellett összeszednünk, így nem tétováztunk. Orkogus néhány csapással szakszerűen kiforgatta a szörny gyomrát, amiben egy rendkívül értékes medált talált. Rufus pedig nekiállt a tó mélyét átkutatni, bár nem kis munkámba került összefoltozni összezúzott testét. Első körben értékes tárgyakkal tért vissza a felszínre, így Negoro is nekiállt a halászatnak. Mi a parton vártuk a tárgyi eszközöket, ám Negoro nem tért vissza. Rufus elmondása szerint beleakadt valamibe, és a harcos visszaindult a tengerészért. Gyorsan utánaszámoltam, és kiderült, hogy nem sok esélye van Negoronak az életben maradásra, mert már csaknem 3 perce a víz alatt vergődött. Végül csodával határos módon életben került elő, bár pár napig még köhögött a sok víztől. Összeszedtük amit tudtunk, majd végeztünk egy kis felderítést, de végül a piramis tövében tábort vertünk és lepihentünk. Megvizsgáltuk a piramis bejáratát, és a behatolás mellett döntöttünk. Subotai nem tudta kinyitni az ajtót, így Targus ajánlotta fel mágikus hatalmát, amihez pihennie kellett. Éjjel megzavart minket néhány tucat patkány, akiket halomra öltünk.

Másnap újult erővel álltunk neki a sírrablásnak. Targus varázslatával kinyitotta az ajtót. A piramisban egy ravatalon megégett holttest feküdt, aranyozott pikkelyvértben, mellette pedig három amfóra tele arany, elektrum, és ezüst érmékkel. Rövid megbeszéléssel rávettük Rufust, hogy menjen be a cuccokért, mert úgyis neki kell páncél, ami ráadásul mágikus. Én mondtam rá egy védelem a tűztől varázslatot, mert a holttest is elszenesedett volt, meg a kripta is tele volt lángnyelvekkel. Rufus szép sorban kihordta az amfórákat, miközben a biztonság kedvéért kiékeltem tőrömmel az ajtót. Kicsit aggódva, de visszament a páncélért is, amit egy gyors rántással kihozott. Legnagyobb meglepetésünkre nem történt semmi, így kincsekkel megrakodva úgy döntöttünk, első nekifutásra ennyi elég lesz, már csak vissza kell találnunk a felszínre.

Vagy felmászunk a korábban talált 12 méter magas sziklaperemre, vagy a természetes barlangjáraton haladunk tovább. Az utóbbit választottuk. Nemsokára halott bölcsek hamvait tartalmazó tálak mellett haladtunk el. Targus a biztonság kedvéért áttúrta az egyik urnát, hátha talál pár réz garast, de szenes csontokon és hamun kívül nem talált mást. Ezután érkeztünk egy oszlopokkal és míves timpanonnal díszített járathoz. A poros elhagyatott járat egy titkos ajtóban végződött, amin keresztül a térképen ábrázol csigalépcsőhöz érkeztünk. Nem akartunk kockáztatni, így elindultunk rajta felfelé. Hála Kangnak Subotai haladt elöl, így nem lett nagyobb probléma a billenő lépcső miatt, mert a tolvaj ügyesen lereagálta a rafinált csapdát. Egy szinttel feljebb már tudtuk használni a térképet, így visszaindultunk a hajcsár szobra felé. Út közben Orkogus a nála lévő arannyal teli amfórából a koldus szobor kezébe szórt némi aranyat, amire az kicsit közelebb hajolt. Ráadásul felismertük, hogy a szobor az alsó szinten elpusztított öregembert ábrázolja, így gyorsan továbbhaladtunk. Targus azért kiszedegette az aranyakat a szobor kezéből, aminek hatására visszaállt eredeti helyére. A lépcsőfordulóban megvártuk míg leszáll az est, és utána indultunk útnak, megpróbálva elrejteni a frissen szerzett kincseinket (Targus például a kalapja alá). Szerencsésen elkerültük az őrjáratokat, de tudtuk, hogy a karavánszerájban nem marad észrevétlen a kincsekkel megrakott kalandozó, így javaslatomra felkerestük Fedafuce templomát. A papok örömmel fogadtak minket, és csengő aranyra cseréltük kincseinket, aminek nagy részét el is költöttük gyógyitalra, azonosításra, és befektetési jegyekre. Én azonosíttattam szeretett láncos buzogányomat, amiről kiderült, hogy átkozott. Sikerült elcserélnem egy sima buzogányra, és néhány gyógyitalra. A hidra gyomrából kiszedett ékszerről meg megtudtuk, hogy Istár díszes szimbóluma. A kapzsi papok egyből jó árat adtak az ékszerre, de Targus remekül alkudott azzal, hogy inkább a szomszédos Istár templomba akarta átvinni a szimbólumot. Végül egy prizmákat lövő botra, és némi aranyra cseréltük a díszes ékszert. Orkogus beújított egy mellvértet, és szerzett egy mestermunka kétkezes csatabárdot, Rufus pedig beazonosíttatta újdonsült pikkelyvértjét. Elhatároztuk, hogy pár nap múlva visszatérünk a kazamatákba, hogy még több zsákmánnyal térjünk vissza, addig pedig elmulattuk a szerzett pénz nagy részét. Még Istár papnőkre is futotta a keretből, de ez egy egészen más történet…

Indulás előtt elhatároztam, hogy szerzek magamnak egy zsoldost. Sajnos jelenleg nem volt megfelelő a felhozatal, így a rabszolgapiacon próbáltam szerencsét. Találtam is egy nagydarab négert, akiért kicsit sokat kért gazdája, de megérte a pénzét. Alkudni kezdtem, aminek az lett a vége, hogy Torgar gazdája elállt az üzlettől. Sebaj, kerestem egy másikat. Hamar találtam egy sokkal lerobbantabb fehér rabszolgát, akiért viszont nem kértek olyan sokat. A móka kedvéért átneveztem Torgar-ra és vettem neki némi felszerelést.

Újra leereszkedtünk az alsóvárosba. Hosszú órákat bolyongtunk, de nem sok érdekeset találtunk. Én lasszóval szereztem magamnak egy elektrum karkötőt egy befalazott hullától, Subotai jó tíz métert zuhant egy cseles veremcsapdába, aztán felderített egy alsóbb termet. Egy zárt ajtó mögött találtunk egy megcsonkított szobrot, amit némi vizsgálódás után széttörtünk, és a mellkasában lévő fém tartájból a tolvaj lecsapolt valami habzó folyadékot. Valamint összefutottunk egy másik expedícióval, akinek hátrahagyott harcosaival folytatott magas szintű eszmecsere után megbízójukhoz küldtük őket, nehogy elvesszen. Sokat tanakodtunk a térképen jelzett ŐRZÖTT folyosó felderítésén, de úgy értelmeztük, hogy ez valahova Pantózár palotájához vezethet, akivel semmiképpen nem akartunk ujjat húzni. Így inkább leereszkedtünk a spirális lépcsőn. Elmentünk néhány kőajtó mellett, amiket sehogyan sem tudtunk kinyitni, majd ránk rontott egy tucat repülő handzsár. Viszonylag gyorsan végeztünk a különös ellenfelekkel, miközben Targus a másik folyosóról figyelő alakokat kápráztatta el egy hipnotikus mintával. Fél tucat turbános, szablyás alak meredt bénultan a szép mintázatra, akiknek a varázslat megszűnése után mi lettünk új megbízóik.

Mesélő: elGabor

Subotai (4. tolvaj): Narmor
Orkogus (4. barbár): Éberen Őrködő
Rufus a kos (4. harcos): Tyr
Targus (4. varázsló): Chomy
Negoro (4. tengerész): Bendoin
Gadrik a Látó (2. harcos/2. pap): Doc

Információk, képek a rendezvényről


Leave a Reply