Stirgék, gyíkarcok, Alexander balra el

Alexander a fejébe vette, hogy a két falusit hazáig kíséri, ami barátok közt is egy jó 6 napos túra. Én addig sem akartam tétlenkedni, így nekiláttam átmászni a hatalmas barikádon, hogy kicsit körülnézzek a túloldalt. Lendületem felrázta a többieket is, így Alexander kivételével mindenki jött utánam. A túloldalt egy kis folyosó után egy nagy terembe értünk, aminek közepén egy széles, de romos kőlépcső vezetett lefelé, a bal oldali falon pedig egy fa ajtót vettünk észre. Luna a lépcsőt vizsgálgatta, és fedezett minket, amíg Pocakkal, és Chow-al megvizsgáltuk az ajtót. Rövid vizsgálódás után elővigyázatosan lenyomtam a kilincset a botommal, de sajnos ez kevés óvintézkedés volt a pántból előrobbanó tűzlabda ellen. Legnagyobb meglepetésemre valahogy sikerült kisebb sérülésekkel megúsznom a robbanást, Pocak viszont mozdulatlanul bámult a közelgő tűzgömbre, ami konkrétan az arcába robbant. A kinyíló ajtó mögött nem volt semmi, pontosabban egy kőfallal néztünk farkasszemet. Mindig is tudtam, hogy a törpék humorérzéke nem annyira kifinomult. Nem volt sok időnk töprengeni, mert Luna jelezte, hogy a robajra a lépcső felől hangos zümmögő hang kíséretében közeledtek az emlegetett stirgék. Gyors visszavonulót fújtunk, én azért megidéztem egy légelementált aki kavargó forgószélként szétzilálta a kis lényeket, nem egyet falhoz csapva közülük. Visszaérve Chow elhitette a szerencsétlen falusiakkal, hogy azonnal menekülniük kell, mert valami rettenet közeleg. Elég hihető volt a story, mert látták kissé viharvert állapotunkat. A szerencsétlenek fejvesztve menekültek a barlangból, mi meg utánuk. Legalább nem kell az orkokkal eltöltenünk az éjszakát. Kint az erdőszélen tábort vertünk, majd nyugovóra tértünk, továbbra sem határozva a holnapi teendőkről.

Reggelre megoldódott a kíséret kérdés, mert a két falusi Alexander lovával egyetemben eltűnt. Én vettem észre elsőnek az eltűnésüket, így nyomokat olvasva gyorsan visszafejtettem az éjszaka eseményeit. A felbujtó nem volt más, mint Luna, aki élelemmel és vízzel ellátva a falusiakat, Alexander lovát nekik ajándékozva útjukra bocsájtotta őket. Remek problémamegoldás, remélhetőleg élve el is érnek a faluba. Alexander kicsit dühöngött, majd elindult nagy elánnal a falusiak után. Hagytuk, hadd járja a maga útját, mi pedig felkerekedtünk vissza a barlangba, hogy előkerítsük a szívpengét.

A barikádon újra átmászva. célirányosan elindultunk lefelé a lépcsőn. Mindenfelé halott stirgék tetemei hevertek a padlón, így elképzelni is szörnyű mibe futottunk volna bele tegnap, ha nem vagyunk elővigyázatosak. Zavartalanul lejutottunk a lépcső aljára, egy széles természetes barlangba, amin keresztülfojt egy kis hegyi patak. A barlang előre folytatódott, viszont Chow észrevette, hogy a jobb oldalon ahonnan a patak folyik, egy keskeny járaton egy másik barlangba lehet jutni. Éppen tanakodtunk mitévők legyünk, mikor fentről ránk rontottak a stirgék. Elég sokan voltak, így jobbnak láttuk a jéghideg víz fedezete mellett átkúszni a keskeny nyíláson a másik terembe. Minden jól haladt, Chow egy szempillantás alatt átcsúszott a járaton ahol rögtön rá is támadtak az ott várakozó troglodyták. Nekünk is megvolt a magunk baja, mert folyamatosan ostromoltak a kis vérszívók. Pocak nem fért át a járaton termetes páncéljával, így kénytelen voltam földanya segítségét kérni és meglágyítani a járat falait, hogy át tudjon mászni. Végül mindenki átjutott és mindenkinek kijutott a kis vérszívókból (kivéve Chow-t), így kissé legyengülten néztünk szembe pár tucat troglodytával. A lándzsával dobálózókat hamar levágtuk, aztán észrevettük, hogy a fejünk felett hatalmas háló van kifeszítve, amiben jó pár száz kiló súlyú kő pihen, az oldalt álló troglodyták meg nagy elánnal kezdtek neki a tartókötél elvágásának. Pocaknak sem kellett több és bárdját lóbálva megrohamozta a jobb oldali troglodytákat, akiknek életük utolsó emléke egy villanó bárd volt egy hatalmas pocakkal a háttérben. Chow a másik két kötélvágó gyíkarcot zúzta péppé Luna fedezetével. Harcra készen álltunk szembe a maradék 40-50 gyíklénnyel, de jobban szemügyre véve őket kiderült, hogy ezek nők és gyermekek így nem háborgattuk őket, csak tüzetesen átvizsgáltuk barlangjaikat. Luna az egyik barlangban talált egy titkos ajtót, amit némi erőszak árán sikerült kinyitnunk, majd közös megegyezés alapján a járatban indultunk tovább.


Leave a Reply