Koronából pattant szikra

Óvatosan haladtunk a járatban előre, amíg egy csapóajtóhoz nem értünk a folyosó végén. Egy fa peremű fém négyszög volt, furcsa domború írással a tetején, amit egyikőnk sem értett meg. Pocak megpróbálta erővel kinyitni, de nem járt sikerrel. Éppen varázslatommal akartam feltárni az ajtót, mikor Luna a domború jeleken lévő négy pontot egyszerre benyomva, valami ősi szerkezetet hozott működésbe. Hátrébb álltunk, mert a fém tábla elkezdett kiemelkedni, majd eltűnt a plafonban. Amolyan dugóként töltötte ki a nyílást, amiből most szúrós szagú pára jött felénk és Pocak fáklyája sisteregni kezdett, mire gyorsan eloltotta. Jól ismerem a föld mélyén lévő ásványokat, így egyből azonosítottam a Naftát. Ez egy rendkívül gyúlékony anyag, ami csak a legmélyebb tárnákban fordul elő és gőze igen robbanásveszélyes. A lyukban egy létra futott lefelé egy sötét terembe. Lassan elkezdtünk leereszkedni. A létra egy tágas kör alakú terem közepén ért a padlóig. A terem két szélén csontvázak halmai feküdtek, a közepe azonban furcsán érintetlennek tűnt és a burkolata is különbözött. Chow laza lendülettel lecsúszott a létrán és megvizsgálta a padlót, majd mikor nem talált semmi furcsát mi is lemásztunk. A teremben két csukott ajtót láttunk, amiken szintén érthetetlen jelek voltak egy kis fém táblán. Az egyik felirat megegyezett a csapóajtón látottal, így arrafelé kezdtünk vizsgálódni. Eközben halk kattanással bezárult a terem tetején lévő ajtó, de Grinaul elmondása szerint ezen az oldalon is megtalálható a nyitáshoz szükséges írás.

Pozícióba álltunk az ajtó előtt aztán Luna kinyitotta. Zuum kicsit meghátrált, mert elmondása szerint erős mágia sugárzik a teremből. Pocak megpróbálta behúzni az ajtót, de nem járt sikerrel, így szembeszálltunk a teremből ránk rontó csontvázakkal. Chow és Pocak probléma nélkül aprította az élőhalottakat, de nem sokkal ezután egy jóval nagyobb páncélos, kétkezes kardot forgató csontváz is megjelent, fején egy erősen mágikus koronával. Gyorsan megidéztem egy ordas farkast, hogy az lekösse a hatalmas csontvázat, de az első támadás után az élőhalott szeméből feketés köd szállt elő aminek hatására a szerencsétlen állat menekülni kezdett. Ezzel egy időben a lény a földre csapott és legnagyobb ijedelmünkre az összes eddig levágott csontváz, valamint a teremben lévő holtak fele feltámadt. Ideje volt taktikát váltani, így Luna célba vette a csontváz koronáját. A csontvázak zavarása ellenére remek lövéssel telibe találta a koronát. Ekkor jött az, amire senki nem gondolt. A koronát érő nyílvessző szikrát vetett, ami egy Naftagőzzel telített teremben igen kínos. Én csak a teremből kitörő hatalmas tűzcsóvára eszméltem, de szerencsére sikerült mindenkinek túlélnie, ami viszont nem volt elmondható a csontvázakra. Egyedül szerencsétlen Grindaul vonaglott a földön agonizálva, de miután stabilizáltam magam ájulás ellen, kezelésbe vettem. Legnagyobb döbbenetemre Chow sérülés nélkül megúszta az esetet, és most Pocakkal közös erővel rontottak a csontvázra, akivel végül Luna halálosan pontos lövése végzett.

Behúzódtunk a terembe és átvizsgáltuk. Pocak felvette a csontváz hatalmas kardját, ami igazi remekmű volt, aztán feltörték a sarokban álló ládát, de előbb Chow a zsákjába csúsztatta a csontvázról levett koronát. A láda tele volt mindenféle érmével, meg ékkővel, valamint volt benne pár varázslatos holmi is. Chow egy mithrill nyakláncot vett fel, és meg egy mithrill gyűrűt húztam az ujjamra, miután Lunára bíztam az érmékből nekem járó részt. Amíg a többiek elbohóckodtak egy kicsit, én tábort vertem és az ajtót magunkra zárva lepihentünk. A pihenő után megvizsgáltuk a másik ajtót. Az ajtóhoz közeledve melegedni kezdett a gyűrű az ujjamon, amit közöltem a többiekkel, majd Chow-ra bíztam az ékszert. A gyűrű valószínűleg az élőhalottak jelenlétére figyelmeztet, így felkészülve nyitottuk ki az ajtót. Bent egy csoszogó, rongyokba bugyolált élőhalott nézett ránk kérdőn. Látványa rettenetes volt és Luna meg Pocak sóbálvánnyá dermedve bámulták. Chow taktikusan beszédbe elegyedett a lénnyel, akiről kiderült, hogy ő a Vészhozó és kérné a nálunk lévő koronát. A szerzetes ügyesen csűrte csavarta a szót amíg a többiek legyűrték a bénítást, aztán mindkét fél belátta, hogy az ügy békés rendezése nem fog menni. A múmia a földre csapott (érdekes, hogy itt minden élőhalott ezzel fejezi ki elégedetlenségét), aminek hatására újabb bénító varázst kellett kiállnunk, ami ezúttal Chow-nak, Grindaul-nak és nekem nem sikerült. A vészhozó fölényesen odacaplatott Chow-hoz azzal a szándékkal, hogy elveszi tőle a koronát, amiben megzavarta Pocak támadása, ami sajnos nem talált. Az igazi meglepi azonban akkor érkezett, mikor a múmia megragadta a zsákot, ugyanis Chow koránt sem volt annyira béna mint hittük, így egy jól irányzott tockossal letörte a Vészhozó turkálási vágyát. A szerzetest a mithrill nyaklánc védte meg a gonosz varázstól, mint később kiderült. Ezután igazi élet halál harcot vívtak a többiek, mert én csak bénán bambultam az eseményeket, Grindaullal karöltve. A Vészhozó rendkívül veszélyes ellenfélnek bizonyult, mert a két harcos úgy ütötte mint a répát, mégsem akart lanyhulni. Szerencsére az ajtó kinyitása előtt Luna-nak adtam három megbűvölt kavicsot, amik kifejezetten hatásosak élőhalottak ellen, így ő is kivette részét a csetepatéból. Hősies küzdelemben végül Pocak kétkezes kardja fosztotta meg a Vészhozót az őt mozgató gonosz varázslattól, de a mi veszteségeink is súlyosak voltak. Mindkét harcos épphogy túlélte a csatát, és Chow testét valami gonosz rontás szállta meg, amit úgy néz ki nem tudok meggyógyítani. így lassú és keserves halál vár a szerzetesre, ha nem kerítünk pár napon belül egy papot aki megszűnteti a múmia átkát. A termet átvizsgálva találtunk még kincseket, de most Chow problémájára kéne mielőbb megoldást találnunk.


Leave a Reply