Gweddar kalapácsa

A csapat végül Doug-ot is magával vitte, csak hátvédként elkülönítették a többiektől. Eseménytelenül eljutottak a raktár szintig, a börtönnél maradt foglyokkal pedig megbeszéltek egy jelszót, amire leengedik a felvonót. A raktárakhoz vezető folyosó sokkal szélesebb volt mint a többi, és az egyik oldalon vájatok jelezték, hogy kocsikat is használtak. A mennyezeten elkorhadt és elmállott felvonó szerkezet maradványai lógtak. Leérve, a folyosó kiszélesedett. A teljes sötétségben, csak Razor hallotta meg az elölről szűrődő hangokat. Frederic és Razor előrelopakodott, és egy balra nyíló átjáróból halvány fényt láttak. Megközelítették a boltíves ajtót, ami mögött egy hatalmas raktár tátongott üresen, közepén vagy két tucat ork keveredett hangos szóváltásba. A veszekedés oka az egyik nagy ork kezében lévő míves kőbot lehetett. Az orkok két csoportra szakadtak, és egyre emelkedettebb hangnemben veszekedtek. A többiek kihasználták az alkalmat, és a folyosó másik oldalán megpróbáltak elosonni az eseményektől, míg a harcos és a kalandor fedezte a bejáratot. Mikor már majdnem mindenki átért, kitört a csetepaté a teremben. Brutális közelharcban az orkok fele elpusztult, a nyertesek elégedetten indultak a kijárat felé, ahol Razor és Frederic jól meglepte őket. A kalandor egyetlen precíz vágással elmetszette a kifelé haladó ork vezér torkát, míg Razor a többire vetette magát. Később mindenki beszállt a mészárlásba, és kisebb veszteségekkel kardélre hányták a legyengült orkokat. A bot erős mágiát sugárzott, így Marcushoz került, míg a többiek körülnéztek. Furcsa fémes por lepte be az egész termet amit Gutts és Marcus is heves érdeklődéssel tanulmányozott, míg Morri be nem avatta őket, hogy egy oridium raktárban vannak. Az oridium elengedhetetlen sok mágikus eszköz, főleg fegyverek készítésénél, és sima fegyvereknél is nagyon hatásos. Egyfajta katalizátor, ami edzettebbé és rugalmasabbá teszi a fémet. Ezen Gutts és Marcus is felbuzdult és felforgatták a hatalmas raktárt. Az egyik sarokban találtak néhány tonna nyers kőzetet, aminek oridium tartalma igen magas lehetett, de rengeteget kéne elvinni belőle, hogy tiszta anyagot nyerjenek ki. Egyenlőre hanyagolták a kérdést és továbbindultak. Elmentek még néhány érc és széntároló mellett, amiknek nagy része üresen kongott, majd szűkebb járatokhoz értek.

Morri iránymutatásával elérkeztek a személyes raktárakhoz. A lenyűgöző teremben szabályos közönként fa és kőajtók nyíltak, középen háromszintes, keskenyedő építmény állt, aminek oldalában szintén ajtók nyíltak. Szinte az összes raktárhelyiség fel volt törve, köszönhetően az ork tevékenységnek, de kincsek reményében átnézték a magasabb szinteket is, ahol Morri szerint a tehetősebb törpe családok személyes raktárai lehettek. Nem sokkal később Frederic talált is egy ép kőajtót, amire egy furcsa lándzsás címer volt vésve. Morri elmondása szerint ez a baffordi lándzsások címere, akiknek leszármazottai az Acélpöröly klán tagjai. Frederic nem bírt magával, így míg a többiek hátrahúzódtak, a kalandor megvizsgálta az ajtót. Mivel csapdát nem talált, elkezdte feltörni az igen bonyolult zárat. A művelet sikerült is, de közben véletlenül hozzáért a kilincshez, aminek következtében vékony tű fúródott a kezébe. Egyből elgyengült, és állapota a szakszerű kezelés ellenére is romlott, de végül túlélte a halálos mérget. A szobában találtak pár gyógyitalt és némi pénzt, de a figyelmüket a szoba közepén, kékes fényben lebegő remekmű lándzsa kötötte le. A rendkívül bonyolult mágikus csapda hatástalanítására nem vállalkozott a legyengült kalandor, így továbbmentek.

A raktárakat elhagyva egy járatba értek, ami be volt omolva, de előtte egy lerombolt rejtekajtót vettek észre. Morri elmondása szerint ez a járat, a törpék közt is kívülálló rúnamágusok termeibe vezet. A falakon különböző színű lidércfények világítottak, és ismeretlen rúnákat véstek mindkét oldalra. Továbbindultak a folyosón, és hamarosan két ajtót vettek észre bal oldalt. Az elsőt megvizsgálta Frederic és fel is fedezte a nyitáskor aktiválódó veremcsapdát. Óvatosan feltörte a zárat, majd Razor benyitott. Egy furcsa szobába láttak be, ami valaha alkimista labor, és mágikus kutatások színhelye volt. Mindenfelé rúnák, de a szobában hatalmas rendetlenség uralkodott. Minden szét volt dobálva, és nem egy ork holttestet és szétzúzott élőhalottak láttak odabent. Az ajtóval szemben egy tükör volt, amiben érdekes módon nem a saját képüket látták, hanem egy szivárványszín hasadékot. Razor ekkor vette észre, hogy valami mozdul odabent, de inkább csak megérzés volt, mert látni nem láttak semmit. A terem túloldalán egy folyosó nyílt. Egy darabig tanakodtak, mert a földön szétszórva mágikus rúnaköveket láttak, de inkább továbbindultak.

Némi bolyongás után eljutottak egy ajtóhoz, amiről előre megérezték, hogy céljuknál vannak. Morri és Razor előrement, míg a többiek a háttérből figyeltek. Odabent egy csontokból épített emelvényen, törpe koponyákból kirakott trónuson, félelmetes élőhalott alak ült. Mellette fél tucat betegséget terjesztő, lidérc, valamint rengeteg műtárgy és kincs, halmokba összehordva. Beszédbe elegyedtek az élőhalottal, akiről kiderült, hogy nem más, mint a félelmetes Areth Kelab, Berengol vesztének okozója. És nála volt Gweddar kalapácsának feje. Erre Morri és Razor is kissé felhergelte magát, így rövid mérlegelés után nekiestek. Szerencsére hátul maradt társaik is csatlakoztak a küzdelemhez, látván a nagy mennyiségű kincset. Az élőhalott kivárt és hamar megtudták miért, ugyanis Marcus pusztító tűzlabdáját hangos ellenvarázslattal semlegesítette, miközben a rothadáslidércek harcba bocsátkoztak a behatolókkal. Az élőhalott pap felhasználta a lehetőséget, és a bejáratnál feltorlódott kalandozókra küldött egy félelmetes tűzcsapást, aminek hatására Marcus megégve kidőlt a sorból, hiába reagálta le időben a veszélyt. Ezután Morri és Corwen hangos kántálásának következtében a rothadáslidércek eszeveszett menekülésbe kezdtek, de a szent szavak hatástalanok voltak a főpapra. Az egyedül maradt főpapot hosszas csatában, de végül leverte a csapat, viszonylag épen megúszva a pusztító gonosz varázslatokat. A pap halálakor pusztító átkot olvasott rájuk, amit szintén sikerült elkerülnie mindenkinek Gutts-ot leszámítva. Az átok hatására a harcos is elkapta a félelmetes kórt, de szerencsére másnap meg tudták gyógyítani társai.

Kifelé a tárnákból még megpróbálták elhozni a korábbi tükrös teremből a rúnaköveket. Razor felvállalta, hogy bemegy értük. Mikor közelebb lépett az egyikhez, megint észrevette a levegő rezdülését, de már késő volt, mert hatalmas ütést kapott a semmiből, minek hatására a szoba távolabbi részéig csúszott a földön. A rettenetes ütés igencsak leamortizálta a harcost, így inkább hagyták a köveket és továbbálltak. A raktáraknál meg Frederic ment vissza a felső szintre, ahol a gyönyörű lándzsa lebegett a levegőben kék fény védelme alatt. Bár a méreg tovább rontotta állapotát, mégis megpróbálta hatástalanítani a bonyolult csapdát. A többiek kint várták a fejleményeket, de legnagyobb megdöbbenésükre a kalandor pár perces szöszmötölés után a lándzsával jött ki a teremből. Kifelé még felpakoltak annyi Oridiumban gazdag kőzetet, amennyit csak elbírtak valamint visszamentek a börtönben meghúzódó foglyokért. Kint a szirten pihentek meg.
Másnap átkeltek a keskeny peremen, és visszaindultak Szirtőbe. Ám amikor elérték a titkos átjáróhoz vezető völgyet, észrevettek egy hatalmas ork sereget, ami teljes pompájában masírozott a lakott vidékek felé. Gyorsabbra vették a tempót, és éjjelre elérték Szirtfőt, ahol mit sem tudtak a közeledő veszedelemről.


Leave a Reply