Etetés

Gyors egyeztetés után átnéztük a két titkosajtót, amik a lőrésekhez vezettek, de nem találtunk újabb ellenséget. Eközben Alexander botor módon átlopakodott a kötélhídon, és elrejtőzött a túloldalon. Az ajtót tovább döngették. Úgy döntöttünk, hogy a kötélhíd ezen oldalán megvárjuk a fejleményeket. Az ajtó döngetése abbamaradt, de csak azért, hogy egy jóval nagyobb és erősebb teremtmény egy rúgással beszakítsa. A sötétből előbotorkált egy ogre. A maga módján megkérdezte mit akarunk, de agresszívan elkezdte lebontani a kötélhidat is, ezért Luna támadásba lendült, és egy Zuum által fényessé varázsolt nyílvesszőt lőtt a szörnybe. Ekkor Alexander is támadásba lendült, de az ajtóban álló orkok észrevették, és figyelmeztették főnöküket. Az ogre már éppen szétlapította volna a védtelen ficsúrt, de az kedélyes beszédbe elegyedett a bugyuta lénnyel. Néhány perc számunkra teljesen értelmetlen beszélgetés után abban maradtak, hogy elvezetnek minket a főnökükhöz, akivel tudunk tárgyalni. Én elleneztem a dolgot, de a többiek bár ódzkodtak, mégis belementek. Az orkok barlangjának mélyén egy kő trónuson terpeszkedő hatalmas torollal kellett tárgyalnunk. Alexander vezette a beszélgetést, és nekem úgy tűnt, sokkal többet tud mint amennyit eddig elmondott nekünk. A troll fölényesen tárgyalt, de előnyben volt a teremben lévő 3 ogrével együtt jelentős túlerőben voltak. A tárgyalás vége az lett, hogy ha hozunk nekik elegendő mennyiségű húst, akkor átengednek minket a területükön az alsóbb tárnákba. Ezután elhagytuk a barlangot. Nekem és Luna-nak egyáltalán nem tetszett a dolog, hogy ártatlan állatokat mészároltassunk le ezeknek a melákoknak, de a többiek már indultak volna a faluba tehenekért. Hosszas vita után végül velük tartottunk, mert beláttuk, hogy kettőnknek nem sok esélye van az életben maradásra ezen a környéken. De előbb Alexanderral beszélgettünk el egy kicsit, aki a szokásos mézes-mázos, semmit mondó magyarázattal szolgált. Bosszúból elbájoltam a lovát és szélnek eresztettem ami azért elég érzékenyen érintette. Kicsit rosszabb hangulatban folytattuk utunkat vissza a faluba, alkonyatkor újra találkoztunk a macskával.

Éjjel Luna ébresztett. Mikor kidörzsöltem szememből az álmot, azt vettem észre, hogy állatok egész csapata vesz minket körül. Luna elmondása szerint az állatokat a macska hozta ide, mert este Alexander elpanaszolta a problémát, miszerint húst kell vinnünk a tulkoknak. Ezt azért nem vártam volna, eléggé megrendült a bizalmam a macska és a szívpenge megszerzése iránt. Végül a felsorakoztatott állatokból kiválasztottam a leggyengébbeket, és reggel velük indultunk vissza a barlanghoz. Az állatok néma csendben elfogadták sorukat és alávetették magunkat akaratunknak. Szóltunk az orkoknak, de ők csak éjjel aktívak így ki kellett várnunk az estét. A  táborozás igen csendesre sikerült, Luna és én nem nagyon kommunikáltunk a többiekkel, főleg Alexanderral nem volt beszélni valónk. Én csendes imákat mondtam, és szertartásokat végeztem a feláldozandó állatok lelkéért, Zuum meg békésen rajzolgatott és az alábbi alkotást készítette:

 Zuum alkotása

Alkonyatkor megérkeztek az orkok az állatokért, mi meg találkozóra mentünk a trollhoz. Az állatokért cserébe kaptunk egy-két információt a tárnáról. A troll elmondása szerint a második szinten trogloditák élnek, de a lejáratnál óriás szúnyogok, úgynevezett Stirgék nyüzsögnek, így elég nehéz lejutni. Az orkok el is barikádozták a lefelé menő folyosót, mert már elegük lett az állandó támadásból. Elmondása szerint a törpe tárna a harmadik szinten van. Szóval már csak két szinten kell átverekednünk magunkat, hogy esélyünk legyen megtalálni a fegyvereket és a szívpengét. Alexander rábeszélte a főnököt, hogy engedje szabadon a náluk raboskodó két falusit, amibe nagy nehezen belement, és ez csak még jobban megkavarta a dolgokat.


Leave a Reply