Baljós események

Éjjel felváltva őrködtünk. Éjfél után arra keltem, hogy Krandó kiabál valamit, és utána beállt a teljes csönd. A többiek is szép lassan felkeltek, de senki nem hallott semmit és egy hang sem jött ki a számon. Éppen gonosz mágiára kezdtem gyanakodni, mikor Krandó kézjelekkel elmutogatta, hogy ő hozta létre a varázslatot és a távolban menetelő Lothár felé integetett. Hamar kapcsoltam és el is indultam a harcos után. Néhány lépés múlva, mikor kiértem a varázslat hatóköréből, káprázatosan szép éneket hallottam, ami annyira gyönyörű volt, hogy majdnem elvesztettem a józan eszem, de Dornaknak hála sikerült ellenállnom a csábító dallamnak. Hamar összeraktam a képet, hogy Lothár nem volt ilyen erős és most a gyönyörű ének felé menetel bambán. Gyorsan utána rohantam, és közben volt egy kis időm átgondolni az eseményeket. Mivel tapasztalt utazó vagyok, hallottam már a Hárpiákról, akik bájos énekükkel elcsábítják a gyanútlanokat, utána pedig könyörtelenül széttépik. Egyértelmű volt, hogy Lothár éppen a halálba menetel, így felkaptam a megtermett harcost és szép lassan visszaaraszoltam vele a táborba. Derekasan küzdött, hogy nehogy visszavigyem, de Dornak erejével senki sem szállhat harcba. Eközben a többiek, akiket Sedraxis figyelmeztetett a veszélyre gyertyaviasszal tömték be a fülüket, hogy ellen tudjanak állni a varázslatnak. Gyors megbeszélés után úgy döntöttünk, hogy megkeressük a szörnyeket, hogy később ne okozzanak kellemetlen meglepődetést az erre utazóknak. A holdfényes éjszakában beletelt jó fél órába míg megtaláltuk a barlangnyílást, ami előtt 5 Hárpia énekelt. Lothárral –aki a csendvarázsban kijózanodott- el is indultunk a szörnyek felé, hogy leszámoljunk velük, de a barlang előtt nem sokkal egy szinte észrevehetetlen verem húzódott, amibe Lothár be is esett, és én is csak Dornaknak köszönhetem, hogy az utolsó pillanatban észrevettem. A Hárpiák kihasználták az alkalmat, és a barlangból összesen tízen sereglettek elő. Amíg Lothár kimászott mi felvettük a harcot, és Brémusz pókháló varázslatának köszönhetően, csökkentett létszámmal kellett csak szembenéznünk. Ezek az ocsmány szárnyas lények általában csak a kábult áldozatok megöléséhez vannak hozzászokva, így hamar menekülőre fogták, mikor néhány perc alatt csaknem mindet levágtuk. Átnéztük a barlangot, Sedraxis meg varázslattal felhozta Lothár elvesztett kalapácsát, ami a szakadékba zuhant, míg a harcos a falba kapaszkodott.

Másnap folytattuk utunkat. A nyomok elég tiszták és kivehetőek voltak, így gond nélkül tudtam vezetni a csapatot, ám az egyik kanyarban furcsa dologba botlottam. Három hatalmas fém skorpió állt velem szemben, amiknek szeme vörösen világított. Csöndben álltak és engem bámultak. Nyitott tenyérrel felemeltem a kezem, jelezvén békés szándékomat, mire valami vöröses fénysugárral világítottak meg, majd továbbálltak. Néhány percig töprengtünk a találkozáson, aztán Brémusz jött rá, hogy ezek valamiféle szerkezetek, amiket a földmélyi királyságokban használnak. A kis pihenő után folytattuk az utunkat, és estére elértük a barbár tábort. Egyszerű fasánc védte, belül sátrak és néhány ház álldogált. Békésen közeledtünk a falhoz, amit nem néztek jó szemmel a barbárok és néhány nyílvesszővel megállásra kényszeríttettek minket, amíg előástak valakit aki beszéli a nyelvünket. Rövid bemutatkozás után, és a barbár csapat vezetőjére hivatkozva beengedtek minket, ahol elmondtuk, hogy a törzsfőnök lányát jöttünk megtisztítani a démonoktól. Elmondásuk szerint a törzsfőnök fia aki tapasztalt démonirtó már dolgozik az ügyön, így csak akkor találkozhat a lánnyal Démonölő Lothár, ha legyőzi a főnök fiát. Másnap reggelre tűzték ki a viadalt, de mivel sietős volt az utunk, így meggyőztük őket, hogy most azonnal rendezzék meg a viadalt. Pár perces készülődés után el is kezdődött a mérkőzés, ami egy egyszerű ökölcsata volt, páncél nélkül. Lothár derekasan küzdött, de végül alulmaradt a tagbaszakadt barbárral szemben, így már csak a helyiek beszámolói alapján tudtunk informálódni. Ami nem is volt annyira nehéz, mert a mérkőzés után hatalmas dínomdánom kerekedett a kis faluban, és mi a harcosokkal egy sátorban italoztunk kedélyesen, ahova Cseni-t is meghívták, és a lánynak helyt kellett állnia kumisz ivásban. Lothár eszméletlenre itta magát, én meg a helyiektől érdeklődtem a környékről, ami korántsem volt eredménytelen mert megtudtam, hogy errefelé gnollok garázdálkodnak, akik több kisebb táborba rendeződtek és van egy központi barlangrendszer, ahol akár több százan is tanyázhatnak. Másnak míg mi a kumisz okozta fejfájást aludtuk ki, a Sámánok (Brémusz, Sedraxis, és Krandó) felkeresték a helyi sámánt, akivel a töménytelen kábító füstölőnek köszönhetően kedélyesen elbeszélgettek, majd némi kumiszért és borért cserébe ellátta őket tanácsokkal, valamint ígéretet tett, hogy kikever egy speciális kábító füstölőt Krandónak. Indulás előtt még elcseréltem egy kulacs bort két hajítódárdára, majd megbeszéltük a továbbiakat. Beavattam a többieket az információkba, amikhez jutottam, és abban maradtunk, hogy felkeresünk pár kisebb gnoll helyőrséget, és utána megnézzük a központi barlangot is, ami jó öt napi járóföldre van. Első nap éjjelére meg is közelítettük az egyik barlangot, de mivel nem akartunk éjszaka harcba bocsátkozni, a közelben letáboroztunk, ahol Lothár ismét rávette Brémuszt, hogy tekerjen a piramison. Eleinte csak furcsa érzésekről számolt be a varázsló, majd hirtelen megöregedett, mintha a piramis kiszívta volna az életerejét. Ennél sem kellett több, a varázsló aznap már nem próbálkozott.

Az eseménytelen éjszaka után, reggel megközelítettük a barlangot, ami előtt két gnoll ácsorgott. Kicsit furcsák voltak, mert hosszú nyelvük majdnem a földig lógott, és fegyver sem volt náluk, de természetellenesen megnőtt karmaik igencsak félelmetesek voltak. Lothár nem habozott sokat, és belevetette magát a harcba, Cseni és én távolról fedeztük távolsági fegyvereinkkel. Akkor jött a baj, mikor Lothárt megkarmolta az egyik dög, aminek következtében Lothár teljesen lebénult. Gyorsan a segítségére siettem, de pár perces csata után én is megbénultam az egyik gnoll csapásának következtében. A többiek szerencsére sikeresen lemészárolták az ellenséget, sőt egy menekülő csontváz papot még ártalmatlanná is tettek. Mikor elmúlt a bénultság, a többiek beavattak minket is, hogy ezek nem egyszerű gnollok, hanem ghoul-gnollok, akik valójában élőhalottak, vagyis halott gnollokból teremtették őket istentelen mágiával. Ennél sem kellett több nekem, és a barlang átvizsgálása után szép máglyát raktam, amin elégettem a szentségtelen teremtményeket. Közben a többiek megpróbálták kihallgatni a csontváz-gnoll-t, de az csak hörgött, meg köpködött így inkább lecsaptam a fejét. A barlangban furcsa fali festményeket találtunk, és a csontváz nyakában felfedeztük Erythnul a mészárlás istenének szimbólumát. Baljós események, de folytatnunk kell a küldetésünket, így hát egy kis pihenő után újra útra keltünk…


Leave a Reply