Az ostrom

Estefelé értek az erődbe, de csak másnap kaptak kihallgatást Garsius kapitánytól. Reggelre azonban eljárt a kimentett foglyok szája, így az egész erődben ostromról pletykálkodtak. A kapitány számon is kérte a kalandozóktól a pletykákat. Röviden beszámoltak a látottakról, de küldetésükről nem adtak meg felesleges információkat. A kapitány a beszélgetés után rendkívüli tanácskozást hívott össze a lovagteremben. A tanácskozáson jelen volt az összes főtiszt, valamint Tork őrmester, akit még ők hoztak Tolwuból. A rövid és tárgyra törő beszámoló után – amit főleg Razor prezenzált- elkezdődött a készülődés. A kapitány parancsára a falusiak még aznap útnak indultak Mera-ba, míg a hadra fogható férfiak kiképzése és felfegyverzése elkezdődött. A foglyok közül egy tíz fős csapat felajánlotta szolgálatait Razornak havi zsoldért aki természetesen elfogadta az ajánlatot. A csapat is számításba vette lehetőségeit. A támadó sereg több mint ötszáz főt számlált, a várvédők viszont csak kétszázan voltak némi milícia támogatással, ezért valahonnan taktikai előnyre kellett szert tenniük, vagy erősítést szerezniük. Ekkora túlerővel szemben még Richas hadnagy és Aquilón elit osztaga sem tudott sokat segíteni. Morri nem akart maradni, csak ha garanciát kap arról, hogy Gweddar kalapácsa nem fog ork kézre kerülni. Ez a garancia meg is valósult, mikor Garsius felfedte előttük a titkos kijáratot, ami a közeli hegyoldalba vezet, és létezéséről csak ő tud.

Razornak és Corwennek együtt támadt az ötlete, hogy a haramiák soraiból is toborozhatnának. Azon nyomban útnak is indultak, csak előtte még imádkoztak a vártetőn. Itt Corwen felhasználta a Merean Delowan-tól kapott kristályát, bár semmi látványos nem történt, viszont innentől a pap különös képességeket kezdett alkalmazni. A haramiák vezérével folytatott tárgyalás eleinte rosszul alakult, de az íjászoknak felajánlott fejpénz meggyőzte a rablókat, és a Tenkeshnek megajánlott gyémánt és udvari pozíció is elérte a kellő hatást. Így egy csapat íjásszal és egy rettegett harcossal lett erősebb a védelem. Marcus is velük tartott a toronyba, de őt nem a rablók érdekelték, hanem a zsákmányolt varázstárgyakat azonosította. A tárnában zsákmányolt botról ki is derült, hogy a kövek botja, amivel a köveket lehet manipulálni.

Együtt dolgoztak a vár megerősítésén, és még a kövek botjának felhasználása is szóba került, azonban a 4. éjszaka megváltoztatott mindent. Éppen a fogadóban szövögették terveiket, mikor félelmetes halálsikolyt hallottak kintről, majd iszonyatos zűrzavar támadt. Kirohantak, és az udvar közepén meglátták Garsius kapitány összezúzott testét, aki a toronyból zuhant ki. Természetesen a vár lakói pánik hangulatba kerültek. A karakterek gyorsan cselekedtek, és Richas hadnaggyal felrohantak a toronyba. A kapitány szobája zárva volt, nem találtak behatolásra utaló jeleket. A szobában dulakodás nyomaira bukkantak, valamint furcsa kékes vérre a kapitány rövidkardján. Marcus erős mágia nyomait vélte felfedezni, Corwen pedig kábító anyagot az asztalon lévő pohárban. Összerakták a képet, és egy valószínűleg láthatatlan, repülni képes, mágiát használó ellenféllel állnak szembe. Ekkor jött a hír, hogy a torony tetején lévő őrt is holtan találták. Megvizsgálták őt is és valamiféle rendkívül éles karddal és iszonyatos erővel egyszerűen kettévágták páncélostul. Miközben fent nyomoztak hallották meg a félelmetes dobokat, majd nyugat felől feltűnt a félelmetes ork sereg, és lassan körülfogták a várat.

Természetesen a kapitány elvesztése és a rettenetes sereg látványos felvonulása együtt kiadós pánikot okozott a védőkben. A tisztek próbáltak rendet verni a katonákba több-kevesebb sikerrel. Ekkor a Razor beszédet mondott és társai támogatásáról győzte meg a védőket, aminek következtében kissé lenyugodtak a kedélyek. Másnap reggel folytatódott a készülődés, de a csapat rendhagyó ötlettel állt elő. Kitalálták, hogy a titkos járaton elhagyják az erődöt és felderítik az ellenség táborát. Hátrahagyták Morrit a zsoldosokkal, Doug viszont velük tartott. Egy órás séta után elértek a titkos járat végére, ami egy természetes barlangba nyílt. A titkos ajtó csak belülről volt nyitható, viszont nem akarták elvágni a menekülési útvonalukat sem, így Marcus felhasználta egyik nagy erejű tekercsét, és illúziófallal vonta be a kitámasztott ajtót. A barlangot elhagyva pár órás sétával a táborhoz érhetnek. Az utat elérve azonban farkaslovasokba ütköztek, akik mellet nem sikerült ellopakodniuk, így le kellett számolniuk velük. A csata elég hevesen indult. Gutts egy őrjítő csapással farkast és lovasát is kettészelte, Doug és Corwen meg a maradékkal foglalkozott. Marcus és Razor észrevétlenül próbálták meg elvágni az orkok útját, nehogy figyelmeztessék a sereget. Számításuk be is jött, ugyanis két menekülő farkaslovast hánytak kardélre lesből. Nyitva állt az út az ellenség táborához.

Hozzájuk legközelebb a farkaslovasok tábora esett, ahol kennelekben pihentek az őrjáratról visszatért állatok, lovasaik pedig a közeli sátrakban húzták meg magukat. Két álmos őrszem figyelt. Marcus merész ötlettel állt elő. Láthatatlanul repülve felderíti a tábort, és a látottakból kiindulva teszik meg a következő lépést. El is indult és hamar észrevette a főnöki sátrat. A sátorban egy hatalmas ork aludta borgőzös álmát, és egy sámán tevékenykedett a közeli asztalnál. Marcusban felmerült a tűzgolyó ötlete, de inkább tartogatta a meglepetést. Tovább repkedett a tábor felett. Az orkok többsége a lila szarvas jelet viselte páncélján, és jól felfegyverzett volt, egységes pikkelyvértben. A többi viszont tipikus, ork törzsbeli ostoba fráter. Ráakadt egy Dombi troll különítményre is, valamint több tucat goblinra, akik bőszen építették az ostromlétrákat és hajítógépeket. Csak a szerencsén múlott, hogy kiszúrta a legnagyobb veszedelmet. A hatalmas táborban egy jelentéktelennek tűnő utazószekeret vett észre, amibe éppen egy lila, szarvas lény mászott be. Mikor közelebbről szemügyre vette, rájött, hogy a lény nem más mint egy ogre mágus. Ezek az ősi, káosszal fertőzött lények hatalmas testi erejük mellé rendkívüli intelligenciával rendelkeznek, valamint rettenetes mágikus hatalmuk van. Marcus gyorsan visszarepült a többiekhez és megosztotta velük az információkat. A csapat mégis amellett döntött, hogy elpusztítják a farkaslovasok előretolt táborát.

Razor lopakodott előre, és hosszúíjával ártalmatlanná tette az egyik őrt, a másik viszont észbekapott és riadót fújt. A támadókra uszította a négy óriásfarkast, valamint a táborban pihenő fél tucat orkot. Az intenzív összecsapás a csapatnak kedvezett, de ekkor előkerült a farkaslovasok vezére is, aki őrjöngő dühvel vetette magát a csatába. Dühének oka Marcus volt, aki levitáció varázslattal lebegtette a legnagyobb farkast, miközben botjával módszeresen próbálta szétverni az állat fejét. Az alfahím természetesen a főnök állata volt. Razor fogadta a megvadult orkot, de úgy tört át a harcoson mintha ott sem lett volna, és fogazott csatabárdjával súlyos sebet ejtett a varázslón. Az bízva társaiban, tovább ütlegelte a lebegő állatot, miközben hergelte a megvadult orkot. A sors azonban úgy hozta, hogy Gutts, Corwen és Razor együttes erővel sem tudták megállítani az orkot, aki újabb súlyos csapást mért a varázslóval, amiért már majdnem az életével fizetett. Ekkor komolyabban kezdték kezelni a problémát, és pár perc alatt lenyomták a megvadult vezért. Épphogy végeztek a kis táborral, mikor repedt kürtök harsantak a fő tábor irányából, és mozgolódás támadt. Orkok indultak feléjük, ők meg menekültek az erdőbe. Menekülés közben azonban Razor megtorpant, mikor felettük hirtelen előbukkant az ogre mágus, aki személyi bűbájjal próbált barátságos foglyokat szerezni. Razor ellenállt a varázslatnak, és egyből a tettek mezejére lépett. Rendkívüli gyorsasággal előrántotta íját, és a húrra helyezte a toronyban talált egyik békehozó nyílvesszőt. Visszatartott lélegzettel célzott a rácsvértben feszítő mágusra, majd lőtt. Numara vezette kezét azon a napon, ugyanis a nyílvessző célba talált, és még a káosszal felvértezett mágus sem tudott ellenállni a vessző hatalmának. Élettelenül zuhant a földre. A rohanó ork sereg egyből megtorpant, míg a csapat üdvrivalgásban tört ki. Gutts lemetszette az mágus fejét és trófeaként lengette a döbbent orkok előtt, míg a többiek gyorsan kifosztották a tetemet. Lassan megérkezett több alvezér is, akik életet leheltek a bénult orkokba, így azok rohamra indultak. Búcsúzóul Marcus még egy tűzlabdával tizedelte meg soraikat.

Épségben visszaértek a várba, ahol már készenlétben álltak a védők, ugyanis a nagy zűrzavar a táborban hanyag rohamba csapott át. A szervezetlen, demoralizált orkok csak úgy lefolytak az erőd faláról. Hiába voltak sokkal többen, szervezetlenségük okozta vesztüket. Este az egész vár ünnepelte a hősöket, különösen Razort, aki egyetlen lövéssel leterítette a félelmetes sereg vezérét.


Leave a Reply