A Princípium nevében

*** *** ***

A Princípium nevében! Az **Arx** ezennel megállapítja, hogy Megakrátész, Akrászia ura alapvető filozófiai elveket hágott át városa kormányzása során, és tévelygéseit többszöri határozott felszólítás után sem volt hajlandó korrigálni. Ezért az **Arx** Legfelső Szinódusa Megakrátészre és megátalkodott bűnbandájára tizenegy igen és tíz nem szavazat alapján HALÁLOS ítéletet szabott ki, valamint további rendelkezések meghozataláig elrendelte Megakrátész mindennemű ingó és ingatlan vagyonának, így Akrászia városának lefoglalását és zár alá helyezését. Az ítélet végleges és azonnal végrehajtandó. Az intézkedések mielőbbi és hatékony foganatosítása érdekében az **Arx** megfelelően kiképzett szakértőkből álló delegációt küldött Akrászia városába.

 *** *** ***

Így kezdődött. Egy titkos levél érkezett a szervezettől, és a készhez vételtől számított három órán belül szolgálatra jelentkeztem. Egy félreeső fogadóban találkoztam kijelölt társaimmal. Erik, a varázsló, Kommódusz a bérgyilkos, Fatalis a tolvaj, és Attila a harcos. Ja, én meg  Thermosz vagyok, a trükk mester. Néhányukat már ismertem korábbról, velük már dolgoztam korábban is. De mivel profik vagyunk, hamar szót értettünk egymással. A lehető leghamarabb útnak indultunk, hogy legyen időnk előkészülni az eseményre. Az Arx négy célpontot jelölt meg:

  •  Megakrátész, Akrászia ura
  • Brakton sztratégosz
  • Ajmanz, a Nekropópa
  • Yizil Doré, a Mágia úrnője

 Az Arx a nehéz küldetésre tekintettel hozzáférést biztosított néhány egyedi eszközhöz. Kommódusz és én lézerpisztolyt vettünk magunkhoz, Fatalis négy diambroidot (valami erős robbanószer), Attila egy extractort választott (amivel az ember agyát lehet kivonni a koponyájából), Erik pedig egy kinetikus kockát, amivel elég nagy tömeget lehet lebegtetni. Miután rendeztük sorainkat, elindultunk Akrásziába.

Eseménytelen utazás után érkeztünk a városba, ahova egyesével szivárogtunk be. Erik és én egy puccos helyen béreltünk szállást, a többiek a karaván szerájban éjszakáztak. Másnap megkezdtük a terep felderítését.

Általános informálódás után megtudtuk, hogy két hét múlva a kiválasztottak begyalogolnak a tiltott ligetben lévő kapun, amit nagy hacacáré övez. Általában jelen van az összes fejes. Remek alkalomnak látszik a szabotázsra, addig előkészítjük a terepet. A négy célpontot azonosítottuk, és behatároltuk tartózkodási helyüket. Megakrátész a palotában tartózkodik Braktonnal, és tetemes mennyiségű nomád zsoldossal. Ajmanz az éj templomában készül a szertartásra, és nem is nagyon hagyja el azt, Yizil Doré a tornyában tartózkodik és nem nagyon mozdul ki onnan. Második nap szétváltunk és külön tudakozódtunk. Fatalis és én a palota környékén szaglásztunk, a hatalmas agórán. Fatalis összeakadt egy öregemberrel, aki ócsárolta a nomádokat, egyből esélyt látott, így beszédbe elegyedett vele. Nekem gyanús volt a dolog így mágiámat felhasználva beleolvastam az öreg gondolataiba. Miközben a nomádokat szidta, közben azon járt az esze, hogy nyom fel minket, mert a fickó egy volt a városban lévő rengeteg kémelhárító közül. Gyorsan reagálva elhúztam Fatalist, majd nagy szerencsénkre az öreg még a téren maradt. Nem volt más választásunk, a fickónak meg kellett halnia. Óvatosan megközelítettük, majd álom varázslatot mondtam rá miközben egy másik fickóval beszélgetett. Egyből elnyomta az álom, így gyorsan odarohantunk, hogy “segítsünk” neki. Minden gond nélkül sikerült elcipelnünk az egyik közeli sikátorhoz, ami a városon átívelő vízvezeték egyik pillérénél volt. Balszerencsénkre mikor a sikátorba értünk, egy csapat katona kockázott a pillér lábánál. Egyből érdeklődve figyeltek ránk. Gyorsan beadtam a pánikot, hogy az öreg rosszul van és segítsenek. Miközben leraktuk, előrelátóan belegyömöszöltem a szájába két adag ételmérget, amit a katonák segítőkészen le is nyomtak a szerencsétlen torkán egy pohár borral. Én gyorsan elszaladtam “segítségért”, Fatalis megvárta az események végét. Távolról figyelve láttam, ahogy az öreg a katonák keze között kileheli a lelkét, Fatalis pedig elindul hogy értesítse a az öreg fiát, aki egy tizedes a testőrgárdából. Ez is remek szálnak ígérkezett, de a nap hátralévő részében inkább meghúztuk magunkat.

Attila és Kommódusz a templomot járta körbe, és az ott lévő katonákkal csevegett. Éppen felújítási munkálatok folytak, de a katonáktól megtudták, hogy a papok csak a szertartásra hagyják el a templomot, viszont kicsapongó életet élnek az esténként odaérkező kurvákkal és az italt sem vetik meg.

Erik este feltérképezte a varázslónő tornyát, és az bár romosnak látszott, jelentős mágikus tárgyakat érzékelt a falakon belül.

Egy félreeső krimóban megbeszéltük a továbbiakat. Abban maradtunk, hogy az ünnepségig nem érdemes nagy port kavarni, mert akkor csökkennek az esélyeink a rengeteg varázstárggyal rendelkező Megakrátész ellen. Attila ötletét vittük véghez, miszerint lázító feliratokat kell elhelyezni a városban, aztán meglátjuk mi lesz. Elsőként a vízvezeték falára festette fel Erik a “Nomádok haza!” feliratot. Másnap a vártnál is jobb hatást figyeltünk meg. Általános ellenségeskedés kezdődött a nomádok ellen, de nem hagyhattuk kihűlni a lehetőséget, így másnap este a palotával szemben lévő ház falát szándékoztam kipingálni. Beültem egy étterembe, miközben a megidézett láthatatlan szolgám szorgosan mázolta a falat. Hatalmas tömeg gyűlt össze a magától festő ecsetre, és újabb pánik kerekedett. A tömegben azonban kiszúrtam a múltkor látott öregurat, aki szintén beépített ember lehet, így gyorsan távoztam, és a következő pár napot a külvárosban töltöttem.

Öt nappal a szertartás előtt megint összeültünk. A nomád ellenes hangulat fokozódott, történt pár lincselés, és rendbontás, de ez mind a mi malmunkra hajtotta a vizet. Elhatároztuk, hogy a buli előtt felkeressük a varázslónőt és likvidáljuk. Este megközelítettük a tornyot, amin a vízvezeték is keresztülhaladt, majd Fatalist, Kommóduszt és engem felemelt Erik az erkélyre. Miután megvizsgáltuk az erkélyt és csapdamentesnek tűnt, felkészültünk. Mikor a varázslónő az erkély bejáratát fedő függönynél járt, tüzet nyitottunk. Kommodusz és én lézerpisztollyal támadtunk, és sikeresen leterítettük a nőt. Egyből beugrottam, hogy időben végezni tudjak vele, de sajnos a varázsló gyorsabb volt, így eléggé megpörkölődtem a szájából előtörő lángoktól. Megpróbáltam lelőni, de sajnos elvétettem a célt így fedezékbe ugrottam. A többiek is berontottak, de a hölgy varázslatba kezdett, minek hatására fülsiketítő hangok törtek elő belőle. Hiába voltam fedezékben eszméletemet vesztettem. Attila térített magamhoz egy gyógyitallal. A szoba a lángcsóva hatására lángokban állt, a varázslónő fejetlen hullája a közelben hevert. A teljesség kedvéért a korábban vásárolt nomád fegyvereket hagytuk a helyszínen, gyorsan összeszedtük a mágikus dolgokat, majd távozni készültünk az erkélyen át. Mikor kiléptünk, a szemközti házból lézertűz fogadott, így gyorsan levonultunk egy emeletet, majd az vízvezeték fedezékében próbáltunk eliszkolni. A toronyból újabb lézertűz fogadott, amit viszonoztunk, de így is szereztünk sérüléseket. A várostól messzebb kimásztunk a vezetékből, a zsákmányolt mágikus cuccokat elástuk, majd egy napos kerülővel az ünnepség előestéjén visszaérkeztünk az északi kapun.

Némi bűbájjal sikerül szállást bérelnünk a felvonulás téren. Hosszasan tervezgettünk, végül abban maradtunk, hogy az egyik oszlop tetején elrejtünk két robbanószert, majd mikor arra jár a menet, egy általam megidézett láthatatlan szolga a tömegbe veti magát a bombákkal. Én az utcán figyeltem, Fatalis egy közeli étteremben várakozott, a többiek a szállásról figyelték az eseményeket. Megkezdődött a ceremónia, majd elvonult Brakton a testőrséggel, valamint Diodórosszal, akinek apját sikeresen likvidáltuk, és aki nemzeti hős lett a nomádok kiűzése miatt. Aztán nomád rabszolgák következtek, majd Ajmanz és Megakrátész a feláldozandó árvákkal. A pap nem jelentett gondot, de Megakrátész egy lebegő üvegharangban érkezett az íjászok felett, ami információink szerint megvédi a támadásoktól. Számoltunk ezzel a ténnyel, így Attila a szállásról készenlétbe helyezte az extractort. A megfelelő pillanatban a láthatatlan szolga a tömegbe vetette magát. Hatalmas robbanás rázta meg a környéket, és mindenfelé emberi testek és testrészek röpködtek. Hihetetlen szerencsénknek köszönhetően a Megakrátészt védő üvegharang is megsemmisült tulajdonosával együtt.

Már csak egy célpont maradt, a visszafelé igyekvő Brakton. Mindenki menekült, a katonák meg siettek vissza urukhoz. Készenlétbe helyeztem a nálam lévő másik két robbanószert, de nem volt rá szükség, mert Attila sikeresen használta az extractort így Brakton agyveleje süvítve távozott koponyájából.

Sikeres akciónkat csak az árnyékolta be, hogy a házban lévőkre az ARX jelével ellátott emberek lövöldöztek lézerrel a szemközti háztetőkről. De sikeresen megúsztuk, így a nagy pánikban feltűnésmentesen elhagytuk a várost.

Statisztika:

Előre generált karakterekből választottunk, minimális felszerelés egyeztetéssel.

Attila: 6. szintű harcos, fattyúkarddal. (Attila)

Kommódusz: 3 Harcos/3 Tolvaj főleg lézerrel operált. (Ynas Midgard)

Fatalis: 6. szintű tolvaj számszeríjjal (Ravenheart)

Erik: 6. szintű varázsló (Jakirte Jak Cyr)

Thermosz: 3 Tolvaj/3 Varázsló (Doc)

És természetesen köszönet elGabornak a meséért, és Urbannak a szervezésért, valamint minden résztvevőnek, akik jelenlétükkel emelték a színvonalat.

Információk, képek a rendezvényről


Leave a Reply