A macska és a mókusok

Másnap reggel felkészültünk az indulásra. Az elbeszélés szerint a törpe tárna egy csepp alakú szikla közlében található, és ez a szikla két-három napi gyalogútra van az erdőn keresztül. Miközben készülődtünk, a fogadóba érkezett a törpe régi visszajáró vendége, Chow a vándor szerzetes. Mikor látta, hogy készülődünk, felajánlotta segítségét a zsákmány reményében. Tapasztalt harcosnak tűnt, az összképen csak az rontott, hogy nem rég kelt fel a nap és ő már rendesen felöntött a garatra. Ráadásul első dolga az volt, hogy a törpe méregerős pálinkájából egy tisztes adagot kért a hosszú útra.

Már az utazásunk első napja is igen érdekesen sikerült. Pár órai gyaloglás után, egy házi macskát fedeztünk fel az út szélén. Az állat barátságos volt, de megjelenése és viselkedése miatt elővigyázatosan kezeltük. Luna nagyon megkedvelte az állatot, így a macska vele utazott. Aztán eldurvultak a dolgok. Kiszúrtam, hogy valaki figyel minket. Legnagyobb megdöbbenésemre a közeli fán ülő mókus volt az. Valami gonosz mágia megbűvölhette, és valaki az állat érzékein keresztül kémkedhetett utánunk. Mikor a macska észrevette a mókust egyből rárontott és széttépte. Kicsit ledöbbentünk a történtek láttán, de a meglepetéseknek koránt sem volt végük. Aznap még két mókus-kémet tettünk el láb alól, az egyiket Chow szedte le a fáról, a másikat a macska. Este nyugtalanul táboroztunk le.

Éjjel újabb álmot láttam. A láthatatlan fal már nem volt köztem és a segélykérő hang között. A hang a nevemen szólított, és újra a segítségemet kérte. Éppen újabb információt mondott, de ekkor Pocak hatalmas horkantására felébredtem. Reggel megpróbáltam beszéd az állatokkal varázslattal kommunikálni a macskával, de nem sikerült, ettől egész nap kicsit nyomott voltam, ráadásul újabb állatok kémkedtek utánunk. Az egyik egy szerencsétlen sün volt, akibe Chow hatalmasat rúgott (saruban), majd Pocak hatalmas bárdja lapította péppé. De az események előtt a macska is rárontott, és igen súlyos sebesüléseket szerzett, miközben a védekező sünt marcangolta. Utána eltűnt az erdőben. Nem akadtunk a nyomára, így folytattuk utunkat. Délután óriás darazsak rontottak ránk, de kisebb sérülésekkel megúsztuk a találkozást. Éjjel újra álmot láttam. Szerencsére most nem szakította félbe Pocak horkolása, így megtudtam, hogy a hölgy kiszabadításához meg kell szereznem a szív pengét. Reggel újra megjelent a macska, és lábán nyoma sem volt a tegnapi sérüléseknek. Lassan összeállt a kép. Valószínűleg a macska egy elátkozott személy, aki próbál az átoktól megszabadulni és ebben kell segítenem neki.

Délután füst nyomokat követve eljutottunk egy tisztásra, ahol az óriásdarazsak kiégetett fészkét, és lemészárolt tetemeit találtuk valamint egy köpenybe burkolózó koboldot. Egyből kikérdeztem, hogy ő felelős-e a mészárlásért, de hevesen tiltakozott, ő csak a rá támadó darazsakkal bánt el. Kiderült, hogy az apját keresi, aki valószínűleg a törpe tárnában van. A kobold neve Grindaul, és belementünk, hogy velünk tartson a tárnába. Estére elértük a csepp alakú sziklát, és a hegybe vivő út közelében letáboroztunk. Éjjel zajra ébredtünk. A közelben egy öt fős ork csapat ólálkodott egy bagolymedve kíséretében. Meghúztuk magunkat, és reggel elindultunk Kundrukar csarnokába.

A bejárathoz egy keskeny úton lehetett feljutni, ami egy szűk szorosba nyílt, aminek  két oldalán száz méteres falak magasodtak. A szoros végén az út egy barlangba vezetett. Óvatosan haladtunk a bejárathoz, de mikor már majdnem beértünk, a hegyi út felől lódobogást hallottam..

 


Leave a Reply