A Kandalló

A cselédszálláson hosszú napok óta először aludtunk ágyban, ami nagyon ránk fért. Másnap kipihenten ébredtünk és újult erővel láttunk neki a torony felfedezésének. A bejárati ajtó hasonló mágikus jelekkel volt ellátva mint a kapu és ugyan úgy belülről volt bezárva. Felmerült a lehetőség, hogy pókmászás varázslattal a torony teteje felől próbálunk meg bejutni, de jobbnak láttuk ha előbb megnézzük az alsóbb szinteket. Egy rúgással megpróbáltam betaszítani az ajtót, de érdekes módon olyan kemény volt mint a kő.A Csaj valami varázslatot mondott, amivel semlegesítette a védő mágiát, és az ork lendületből pozdorjává zúzta a sima faajtót. Bent egy kis előcsarnokba jutottunk, amiben bal kéz felől egy hatalmas tükör volt, jobbra pedig kényelmetlen fa székek. Némi vizsgálódás után figyelmünk a bejárattal szembeni újabb ajtóra terelődött, ami szintén mágiával védett volt. Ezt is sikeresen hatástalanította a Csaj, majd Fél és én közös erővel berúgtuk. A hatalmas teremben egy fa trónust és középen egy szépen megmunkált kandallót találtunk, ami körül magas női alakok tartották a mennyezetet. Velünk szemben két lépcső vezetett a felsőbb szintre, valamint két ajtó nyílt dél felé. Fél egyből birtokba vette a trónust, és mikor Brémusz nagy elánnal elindult, hogy a karfába erősített két ékkövet kipiszkálja tőrével, egyszerűen pofán rúgta a varázslót. Mindeközben Sedraxis illúziókoronát varázsolt Fél fejére, amitől még idiótábban nézett ki.

Megunva a gyermeki játékot megvizsgáltam az egyik ajtót, majd ki is nyitottam. A szobában egy asztalon és széken kívül egy csomó rothadó élelmiszer és néhány italos hordó lapult, valamint a bal oldali falon ugyan az a tükör, csak erről az oldalról teljesen átlátszó volt. Innen figyelhették a vendégségbe érkezőket. Gyorsan körüljártam a szobát és egy lepedő alatt egy ládában vagy 20 üveg minőségi borra bukkantam. Eközben megjelent Fél is, aki mágiával megtisztította az étel egy részét, így hamar lakmározásba fulladt a felderítés. A remek borból ki is nyitottam egyet, két palackot meg szépen elraktam ínségesebb időkre. Kolbásszal a kezemben vártam, hogy a varázslók átnézzék a másik ajtó mögötti laboratóriumot, aztán elindultuk felfelé. Fent is egy zárt ajtóba futottunk, ami szerencsére nem volt mágikusan védve, és nem messze tőle egy csigalépcső vezetett a torony legfelső szintjére. Cseni néhány perc alatt kinyitotta az ajtót, ami egy hatalmas könyvtárba nyílt. Sedraxis, Cseni és Krandó elmélyülten tanulmányozni kezdték a könyveket, addig mi az orkkal és Brémusszal elindultunk felfelé a csigalépcsőn. A lépcső egy kis terembe vezetett, amiből három sima ajtó, és egy két szárnyú mágikus ajtó nyílt. Én kolbászt majszolva és borral öblögetve átnéztem a jobb oldali szobát, ami egy hálóterem volt, Fél pedig a másik szobát nézte át, ami egy franciaágyas háló volt. A szobák a felszerelési tárgyaktól eltekintve teljesen üresek voltak. Eközben megérkezett Cseni is, aki a harmadik szobában kutakodott, de itt sem találtunk semmit. Épp a mágikus ajtó előtt tanakodtunk, mikor nagy vigyorgás közepette megjelent az ork egy szál bőr köpenyben, páncél nélkül. Jót röhögtünk, aztán tovább koncentráltunk a feladatra. Mivel a Csaj már kimerült, így Brémuszon volt a sor, hogy megtörje a védő mágiát. Sajnos nem sikerült így ott álltunk tanácstalanul.

Hosszas értekezés után végül úgy döntöttünk, hogy Cseni pókmászás varázslat segítségével felmászik a torony tetejére, leenged egy kötelet és így próbálunk meg bejutni. Szép lassan mindnyájan felértünk a torony tetejére, ahol három fém láda volt, egy szűk lejárat és a köveken 10 db vízköpő, amik elég elevennek bizonyultak azután, hogy Fél méretes kalapácsával leverte az egyik ládáról a lakatot. Ott álltunk a torony tetején, miközben szép lassan körbefogtak minket a szárnyas, kőszerű lények. Cseni tanácsára megpróbáltunk szép lassan leszivárogni a szűk lejáraton, de elég nehezen ment, mert egyszerre csak egy ember tudott lemenni. A kőszerű lények meg olyan vehemenciával és sebességgel támadtak, hogy engem is szorult helyzetbe hoztak. A varázslók valami bűbájjal sokszorosították magukat, de egy perc leforgása alatt az összes képmásukat szétverték a vízköpők. Krandó és Fél a kötélen menekült, miközben én a varázslókat fedeztem, hogy lejussanak a lépcsőn. Brémusz elmondott még egy tűz varázslatot, aztán gyorsan nekiiramodott lefelé, miközben Sedraxis megújította képmásait. A forgatagban sikerült megfutamítanom egy vízköpőt, de a többi rendületlenül támadott. Szép lassan felőrölték védelmemet és miközben arccal a padlóra zuhantam, még láttam, ahogy Sedraxis épségben lejut a toronyba. Ő visszanézett, de akkor már csak üveges szemmel meredtem, miközben a vízköpők marcangolták testemet…

 

Hát így történt. De egészen elgémberedtem ebbe a hosszú elbeszélésbe. Lassan felállok a hintaszékből. Pár pillanatig még merengve nézem a kandallóban lobogó tüzet, majd kinyújtóztatom elgémberedett tagjaimat. Lassan körülnézek.

Még ennyi év után is elcsodálkozok mennyire nyugodt ez a hely. A hely, amit a halandók csak a Béke Csarnokának hívnak titkon remélvén, hogy létezik és haláluk után az arra érdemesek itt pihenhetik ki az élet okozta fáradalmakat. És valóban létezik Dornaknak hála, akárcsak az a megkopott üveg ami övemben pihen, és amiben az a mennyei bor van amit a toronyban találtunk.

Meghúzom az üveget és elmosolyodva konstatálom, hogy még mindig tele van, pedig évtizedek óta élvezem a Béke Csarnokának vendégszeretetét…


Leave a Reply