A Fokos Szirt

A hegy másik oldalán elindultak lefelé. Ráláttak a szemben lévő másik hegyre, aminek oldalán kell tovább haladniuk. Ahogy leereszkedtek a meredek ösvényen, egy magányos alakot láttak ácsorogni az egyik tisztáson. A magányos fickó elég szedett-vedett állapotban volt, de egy hatalmas kétkezes kard pihent a vállán, és viseletes mellvértje is kilátszott az állatbőrök alól. Óvatosan megközelítették, majd szóba elegyedtek vele. Gutts-ként mutatkozott be, és elmondása szerint hónapok óta a közeli barbár falu lakója, mert expedíciójuk szerencsétlen véget ért egy ork rajtaütésnek köszönhetően. Társai meghaltak, ő is csak a barbároknak köszönheti életét. Az elmúlt három hónapban a barbároknál gyógyult, majd segített nekik az orkok elleni csatákban. Ebben segítségére volt hatalmas kétkezes kardja, amit Corwen kicsit arrébb állva meg is vizsgált egy mágia érzékelésével, és kiderült, hogy a tárgy erős mágikus tulajdonságokat hordoz. Gutts éppen visszafelé igyekezett a civilizációba, de a környéken hemzsegő orkok miatt egyedül nem sok esélye lenne, így csatlakozott a csapathoz.

Tovább haladtak lefelé, mikor észrevették, hogy az előttük húzódó völgyben egy ork karaván közeledik. Lejjebb araszoltak, és felkészültek a rajtaütésre. A három szekérből, és néhány kézi kocsiból álló menetet vagy két tucat ork kísérte. Az egyik szekéren barbár rabok voltak, valamint néhány utazó fogoly kötélen vezetve. Gutts felismerte a barbárok közül mentorát, így a támadást sürgette. Az orkok is megszimatoltak valamit, mert felderítőket küldtek előre. Mikor lebuktak, megkezdődött a harc. A felderítőkkel hamar végeztek, Gutts és Corwen rohamának köszönhetően, míg Razor a hegyoldalból fedezte őket, Gurang pedig Marcussal a háttérben maradt. A probléma ott kezdődött, mikor a karaván vezére előreküldte a teljes falkát, hogy lemészárolják a pár embert. Az orkok többségével azonnal végzett a Marcus által megidézett tűzgolyó, a maradék még egy ideig küzdött, de végül elmenekültek. A csata után megközelítették a szekereket, ahol a kötélen vezetett foglyok kiszabadultak, és egy megnyerő fickó éppen elkobzott felszerelését kereste a szekereken. Kiderült, hogy ő és egy másik fogoly lenyomták az őrt, és a csata közben kiszabadultak. Az idegen Frederic-ként mutatkozott be, majd némi szóváltással visszakérte Marcustól családi örökségét, amit a varázsló az egyik halott ork ujjáról húzott le. A barbárokat is kiszabadították, akik nagyon örültek, hogy újra látják Gutts-ot. A szekerekből felcuccolt a csapat, mert a hegyekben eléggé hideg volt már, ők meg megfelelő felszerelés nélkül indultak útra. Fredericről kiderült, hogy igazi kincsvadász, aki egy nagy fogás után kutatva tévedt a környékre, de utazás közben elfogták az orkok. Berengol említésére szívesen csatlakozott a csapathoz, mert a másik alternatíva ami a foglyokra várt a barbár falu volt. A karavánőr, akivel ártalmatlanná tették az őrt is inkább velük tartott, mert nagyobb fantáziát látott a kalandozásban, mint egy hegyi faluban megrohadni. Doug magához vette lándsáját és pajzsát, majd együtt folytatták útjukat, míg a barbárok a megmaradt szekerekkel és a foglyokkal elindultak a faluba.

Eseménytelen menetelés után elértek egy szűk szurdokba, majd útjukat állta egy hatalmas szakadék. A két hegy közötti kiszögellésről nem vezetett tovább út. Mivel éppen esteledett tábort vertek, amíg Razor felderítette a környéket. Némi kutakodás után felfedezte, hogy a nyugati hegy oldalában egy keskeny, alig fél méter széles perem található, ami távolban elkanyarodik. Kellemes út lesz a mély szakadék szélén a falhoz tapadva átjutni.

Az este eseménytelenül telt, majd reggel felkészültek az indulásra. Ahogy vizsgálgatták a peremet, és gondolkodtak a lehetőségeiken, Frederic megunta a tétlenkedést, és boszorkányos ügyességgel elindult a peremen. Pár perc múlva már el is tűnt a messzi kanyarulatban. Ekkor a csapat is akcióba lépett. A terv szerint Marcus megbűvöl egy kötelet, ami lebegni fog, majd repülésvarázst idéz magára, aminek segítségével átviszi a csapat tagjait egyesével a peremen túli részre. Marcus elsőnek Corwent vitte át. A perem mentén végigrepülve, majd belebegve a fordulóba, egy hatalmas szirt tárult a szemük elé, aminek a perem felé eső részén gyér erdő nőtt. A szirt legalább három kilométer széles, és vagy 10 kilométer hosszú volt, és a formája egy csákány fejére emlékeztetett, aminek elkeskenyedő részén ért véget a perem. A történetekből, és legendákból felismerték a Fokos Szirtet, Berengol teraszát. Frederic éppen a falon mászott egy kötél segítségével, és az erdőt kémlelte, mikor megérkeztek. Kicsit még élvezték a repülést, de aztán tüzet nyitottak rájuk a bokrok között rejtőző goblinok. Marcus gyorsan letette közéjük Corwent, majd visszaindult a következő csapattagért, gondolván lerendezik ketten azt a pár goblint. Corwen egyet agyon is csapott, Frederic meg tőrt hajított a másik torkába, miközben akrobatikus mozdulattal leugrott a szikláról. A harmadik eszeveszetten menekülni kezdett. Corwen utána szaladt, és utol is érte. Felkapta a kapálózó nyamvadékot, majd diadalittas üvöltéssel ledobta a mélybe. Elégedetten nyugtázta a leszámolást, majd kicsit sokkot kapott, mikor az erdő fái között észrevette a közelben lévő goblin falut, aminek lakói fegyverben nézték végig a megalázó eseményt. Egyből neki is rontott két tucat goblin, meg a köztük ugráló és magyarázó meztelen sámán. A pap visszafutott az erdőbe, majd Fredericcel együtt felvette a harcot a goblinokkal. Bár sokkal többen voltak, kezdetleges fegyvereik nem sok kárt tettek a pap páncéljában, és nem sok mindent tudtak kezdeni Frederic trükkös mozgásával. Szép lassan fogyni kezdtek, de azért Corwennek be kellett vetnie néhány varázslatot. Egyedül a sámán által megidézett porördög tartott ki, aki a Corwen által megidézett porördöggel küzdött. Frederic elszaladt a sziklaperemhez, hogy Marcus után kiáltson, de a porördög rátapadt. A kincsvadászt sem kellett félteni. Kihasználta a peremhez épített egyszerű goblin csapdát, és odacsalva a porördögöt aktiválta a csapdát, minek következtében a visszahajtott facsemete méterekre repítette a porördögöt a szakadék peremén túl. Végül Marcus meghallotta a segélykérést, de addigra már lerendezték a goblinokat, a többi fejvesztve menekült a szirt felé. Marcus áthozta Doug-ot, és Gurangot majd visszarepült. Corwen, Doug, Gurang és Frederic őrködtek az erdőben, míg a varázsló elindult Gutts-al. A nagy csetepaté azonban felkeltette a közelben ólálkodó hat hárpia figyelmét, akik meg is indultak a repülő varázsló felé. Marcus tűzlabdával ritkította a szörnyeket, majd visszarepült Razorhoz, aki még mindig a sziklaperemnél várták az átkelést. A szirten rekedt négy kalandozó a goblin faluban keresett menedéket.

Marcus után vetette magát három megperzselt bestia, akik bűvös énekbe kezdtek, mikor a varázsló éppen a harcost tette le Razor mellé. Szerencsére senkire nem hatott a bűvös ének, így távolsági fegyverekkel rövidtávon lerendezték a hárpiákat. A másik három hárpia a szirten lévőkre vadászott, akik bemenekültek egy vályog viskóba. A falu felett belekezdtek bűvös énekükbe, minek hatására Corwen, és Gurang bódultan elindult az ajtó felé. Nem tudták őket visszatartani, így mikor kiértek két hárpia egyből elkezdte őket marcangolni, míg a harmadik berontott a viskóba. Frederic és Doug elkeseredetten küzdöttek és végül sikerült megölniük a bestiát, majd társaik segítségére siettek, akik szerencsére megúszták élve.

Ezután egyesült a csapat a szirten, és tovább folytatták az útjukat. Út közben bekukkantottak egy barlangba, ahol trogloditák hemzsegtek, így inkább továbbálltak. Megtalálták a szirtre vezető régi átjárót is, ami teljesen be volt omolva. Egy lerombolt törpe falu után meglátták a szirt szélesebb végébe ékelt hatalmas kaput, valamint az előtte lévő lerombolt kettős falrendszert. Óvatosan megközelítették a bejáratot, de az már évszázadok óta nyitva áll, amióta a káosz seregei betörték. Bent egy kanyargós védelmi rendszer fogadta őket, amire lőrések nyíltak a falakból. Pajzsaikat bekészítve haladtak át a védvonalon, és az utolsó kanyarnál tűz alá is vették őket. Gyorsan kirontottak a folyosóra, amire egy őrszoba ajtaja nyílt jobbról. Innen sereglettek elő a bejárat védői, és két tűz közé kerültek. Inkább a védőkre vetették magukat, mint a nyílzápor, így szembeszálltak az egy tucat jól felszerelt, csatabárdot, nagy pajzsot és pikkelyvértet viselő orkkal, és a két dombi trollal. A véres csatából mindenki kivette a részét, mert a hátul maradt Marcusra és Fredericre egy titkos ajtó mögül újabb orkok vetették magukat, de végül győzedelmeskedtek. Bevackolták magukat az őrszobába, és bár az alvást egy falka ghoul zavarta meg, akiket Corwen elűzött, azért kipihenték magukat amennyire a körülmények engedték. Reggel Razor még az ajtótámasznak használt fémrúdról is kiderítette, hogy remek mithrill munka, valószínűleg egy harci kalapács nyele.


Leave a Reply